DS a sztrádák még ismeretlen Istennője

Hú de szép, mi ez? – kérdezték többen, akik megpillantották az új francia arisztokratát, a DS7 Crossback-et. A mondatban minden benne is van: az is, hogy a DS7 már a megjelenését tekintve is megérkezett az olyannyira megcélzott prémiumkategóriába és az is, hogy a PSA csoport önálló jogon felsőkategóriás márkája a saját sztori és presztízs hiányában – amihez minimum évekre lesz szükség – még légüres térben mozog. De persze az első lépés a szájmarketing és aki ült az autóban, nagy eséllyel a jóhírét viszi majd.

A japánok kezdték és vitték tökélyre az anyamárkától eltérő márkanevet viselő önálló személyiségként megjelenő prémium márka bevezetését. Abban az időben, a nyolcvanas évek közepén-végén a „Made in Japan” még a futottak még kategóriát jelentette, de a Nissan az Infinity-vel, a Honda pedig az Acura-val különösen a megcélzott amerikai piacon nagyot dobott. A Toyota pedig a formavilágában is kísérletezőbb Lexus-szal már az egész világot meghódította. Ezt az utat nézhette ki magának a Citroen PSA csoport is, amely a legendás, légrugós Citroën DS modellek nosztalgiájára alapozva határozta el, hogy ezen a néven építi fel luxus brandjét, ami azért is merész húzás, mert a DS az autóőrülteken kívül valójában csak Franciaországban ismert, ahogy a DS, kimondva is csak ott jelenti azt, hogy Istennő.

A lecke tehát fel van adva és el lehet gondolkodni azon, hogy maga a Citroen márkanév lett volna-e olyan erős, hogy arra fejlesszenek ki exkluzív megjelenésű csúcsmodelleket, mint például az egyik olasz versenytársnál. Vagy inkább jó ötlet-e a DS bevezetése úgy, hogy ehhez a tökéletességre törekvő modell mellett pont az a három dolog kell, ami a háborúhoz: pénz, pénz és pénz. Mindenesetre a kocka már el van vetve – Budapesten is megnyílt már a dedikált DS szalon.

Az első lépés, a tisztán DS genetikájú DS7 megjelenése kapcsán mindenki elismerően csettintett, akivel beszéltem. Különösen, ha be is ült az autóba. A formák egyediek, formabontóak és franciásan kifinomultak. És ez már nem attól francia autó, ami attól is különleges, hogy még a legegyszerűbb alkatrészhez is úgy lehet hozzáférni, hogy ahhoz a fél motorteret ki kell szerelni. Hanem attól, hogy az autó minden porcikáját kifinomult megáldott kezek, a francia identitásra építve tervezték különlegesen elegánsra. Nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy a francia csúcskategóriás divatra az haute couture-re is asszociáljon, aki a DS7-re néz.

Ezért került tesztpéldányunkra az Opera felirat, ami a legendás párizsi Operát idézi, miközben a fekete bőr és velur belső kivitelű Rivoli a Chanel bőrtáskáit és a Rue de Rivolit juttatja az effélékre érzékeny közönség eszébe. A francia autóknál megszokott, nem hétköznapi megoldásokat itt legfeljebb az ablakemelő gombok elhelyezése hozza magával, amelyek a Peugeot iCocpit-ra hajazó, magasra emelt középső, bőr borítású konzol tetejének két oldalán kaptak helyet. De nem is akárhogyan: a téglalap formájú, rombusz mintákkal megtört kapcsolók a belső tér eleganciájának fontos kiegészítői azzal, hogy a tervezők elképzelése szerint szintén Párizst, ott is a Louvre üvegpiramisát idézik. Ahogy a tabletszerű központi kijelző megjelenése sem hétköznapi, amelyen a hangulatunk szerint változtathatjuk a szintén rombuszok uralta háttérfényt.

Megosztónak legfeljebb a műszerfal tetején ékeskedő, egy elegáns hosszított karórát idéző, de fehér-fekete mintáival kicsit túldizájnolt BRM óra nevezhető. Aminek mentségére legfeljebb az hozható fel, hogy annak a legendás francia órásmanufaktúrának a terméke, amelynek legolcsóbb karórája 2 millió forintnál kezdődik. A hifi rendszer is egy nagy presztizsű francia manufaktúrától, a Focal Electratól származik, aminél ugyan hallottam már jobb hangzást, de így is abszolút korrektnek nevezhető. A kézzel, gyöngyszemöltéssel varrott bőr borítású, több ponton is állítható ülések pedig azzal fokozzák a luxus érzetét, hogy a középső részt úgynevezett óraszíj betétvarással tették különlegesebbé, miközben az is a prémium kategóriát idézi, hogy a hátsó sor is állítható és a klíma is személyre szabható.

A prémium kategóriás megoldások nemcsak a külcsín, de a belbecs, vagyis a műszaki megoldások terén is érezhetők. A tempomattól kezdve az úttartás kontrolig minden megszokott kényelmi és biztonsági rendszer a vezető rendelkezésére áll. Megtoldva például azzal a prémium kategóriára jellemző éjjellátó kamerával, ami este segít már messziről felismerni az út szélén álló gyalogost. A több stílusra állítható futómű legizgalmasabb pozíciója pedig a Kényelem fokozat, míg a futómű a Sportra keményedik fel. Ezzel a DS azt vállalta be, hogy a versenytársakkal ellentétben, alapvetően lágyabbra hangolja a futóművet a kellemesebb utazási élmény érdekében.

Ami pedig a motort illeti, a tesztautónkat hajtó 2 literes, 180 lóerős dízelmotor – a maga 7 literes fogyasztásával – automata sebváltóval, az erő és a mozgékonyság tekintetében is kielégítő. A belépőszíntet a 130 LE-s benzines képviseli 9,4 milliós árral, a középvonalat pedig az 1.6-os 180 LE-s benzines automata 11 millió Ft-tól. A dízel vonalat az 1.5-ös 130 lóerős modell, illetve az általunk tesztelt 2.0-ás DS7 képviseli – ez utóbbi alapáron 13,8 millió az extrákkal pedig 16,5 millióért vihető.

A nagy dobás pedig 2020-ban jön a 300 lóerős, összkerék meghajtású plug in hibrid képében. Jelezve, hogy a DS úgy akarja felvenni a francia arisztokraták stílusát, hogy közben minden tekintetben halad a korral.

érsek m. z