Bernkastel-Kues középkori varázsa

Ha úgy érezzük, hogy az egyre több mindent egyformává tevő globalizációból kitörve igazi, valóban hamisítatlan középkori hangulatra vágyunk, Németországban sok helyütt jó helyen járunk. A Frankfurttól nyugatra fekvő Bernkastel-Kues is ilyen hely.

A Mosel folyó és a környező szőlőhegyek ölelésében fekvő Bernkastel-Kues középkori kisvárosának szépségéről sokat elmond, hogy a mértékadó brit The Telegraph című napilap „Európa 30 legszebb városa” listájára is felkerült. Igaz, a Budapesttől autóval mért 1174 kilométeres távolság nem túl barátságos, de a Frankfurti repülőtértől számított alig 150 kilométer már nem olyan vészes. Már csak azért sem, mert a Hahnról – a korábbi években egyeduralkodó Lufthansa mellé – a téli menetrendtől a Frankfurti repülőtérre költözött Wizz Air remélhetőleg az árversenyt is megpörgeti. Így talán abból, amit a menetjegyen megspórolunk, autót is bérelhetünk. Ez pedig azért jó választás, mert a szeszélyesen kanyargó Mosel folyó vidékén, a borok hazájában, Trier és Koblenz között célállomásunk mellett is számtalan látnivaló vár még ránk. Minden kanyar után újabb lélegzetelállító tájkép fogad bennünket: csend, nyugalom és fenséges szépség.

Ha az 50-es úton haladunk, az utolsó hajtűkanyar után, az 1997-ben átadott és Landshut vára alatt végighúzódó hegyi alagúton áthaladva a nagyjából 300 méterrel alacsonyabban fekvő Mosel partján, az óvárosban „bújunk elő“. Az alagútból jobbra kikanyarodva 100 méterre, még a városka legelején, a Schanzstrasse 25. szám alatt találjuk a híres Baba- és Óramúzeumot, ahol 180 négyzetméteren legalább 200 régi babát és játék mackót, valamint több mint 60-féle órát csodálhatunk meg, amelyek az 1770–1964 közötti időszakból származnak.

Miközben a folyó egyik partján Bernkastel 17. században épült középkori kis házainak és keskeny utcáinak sora húzódik, a házak végében már rögtön kezdődnek a 60°-os szögben meredeken felfelé ívelő szőlőskertek, ahol számos borászatot, pincészetet látogathatunk meg. Ugyanott a szőlőhegyeken át remekül lehet nordic walkingozni is (tízféle útvonalon), vagy kölcsönzött kerékpárral is bejárhatjuk a környéket (összesen 55 kilométer hosszúságban, a régi, felszedett vasúti sínek helyén kialakított kerékpárúton). A szemközti oldalon található Kues, és mint Pestet és Budát, ugyancsak híd köti össze a két városrészt. A bernkasteli oldalon áll a hajóállomás (naponta többször induló 1 és 2 órás sétahajóutak!). A híd alatt (a régi, azóta megszűnt vasútállomás és a sínek helyén) pedig mindkét irányban parkolóhelyek (P3) hosszú sora teszi könnyebbé az óváros gyalogos bejárását. A 3 napos parkolójegy mindössze 5 euróba kerül.

Autónktól megszabadulva és a partról felvezető lépcsőket magunk mögött hagyva máris kezdetét veheti az apró középkori városka alapos bejárása. Már csak azért is, mert a híddal szemben nyíló utca pontosan a festői óvárosi piactér felé vezet.

Itt láthatjuk a reneszánsz történelmi városháza (1608) épületét, amelynek bal sarkában még ma is látható a pellengér. Ide kötötték ki a bűnösöket a középkorban, láncra, bilincsbe verve, fejük fölött az írással, hogy milyen bűnt követtek el. Ez a fegyelmezési módszer elég hatékonynak bizonyult, mivel az illető így elég direkt módon rombolta a public relationjét. Ugyancsak innen nyílik az a szűk kis utca, ahol Bernkastel leggyakrabban fotózott jelképe, a Spitzhäuschen, vagyis a csúcsos tetejű, 1416-ban épült meseházikó áll. Jellegzetes példájaként egy egykori Mosel-vidéki vincellér házának, ahol lent a borospince, fent a lakórész, legfelül pedig a magas, keskeny padlás kapott helyet: itt raktározták be a háziállatok takarmányát. Az épületben ma hangulatos kis borozó működik.

Az óvárosban piciny fogadók, szállodák, hangulatos éttermek egyvelege fogadja az éhes és szomjas vándorokat, mind-mind középkori hangulatot árasztva, mintha csak egy Grimm-mesekönyvből léptek volna elő. De természetesen errefelé minden a szőlőről, borról szól! Szőlőfürtökkel díszített házak, Bacchus-kutak, szőlőprések, borpincelejáratok, borozók, borkimérések, bormúzeum a kolostorban, borkóstolók és borüzletek. Sőt, a vincellérek házaiban még lakni is lehet, ha valaki ott szeretne tölteni néhány napot a hordók közvetlen közelében, nehogy elszaladjanak! A szállodákban errefelé már a reggeli terítékhez is odakészítik a borospoharat, hogy a vendégnek jól kezdődjön a nap. Borkóstoló természetesen a vidéken szinte kötelező sétahajókázás közben is lehetséges!

A legnagyobb felfedezést mégis a nasizók számára tettük: a Burgstrasse 8. szám alatt találtunk rá Bonbon Willi, vagyis „Vili, a cukrosbácsi” történelmi manufaktúrájára, ahol gyermekkorunk mindenféle ízű, színű és illatú cukorkája kapható, még darabonként is!

A cukorkák ugyanúgy készülnek, mint 100 évvel ezelőtt, mondhatnánk, teljesen „bio” módon. Rézüstben felforralják a vizet és teát, majd cukor hozzáadásával 150 fokra hevítik. Ezután kerülnek bele a különféle természetes ízesítők, úgymint méz, maláta, citrom, vanília, narancs, gyógy- és fűszernövények. A ház specialitásai a különféle borokból (rizlingből, mustból, murciból, vörösborból stb.) készült cukorkák. A mester lehetőségei, ötletei kimeríthetetlenek. A massza belekerül egy kézi meghajtású gyúró- és aprítómasinába, amin áteresztve már potyognak is ki a másik végén a kész cukorkák. Ezt a százéves munkafolyamatot a vendégek is végignézhetik, naponta 12–17 óráig, vasárnap 12.30-tól 17.30-ig, és közben akár meg is vásárolhatják kedvenceiket. Ha ez még mindig nem lenne elég a nassolóknak, utána még betérhetnek a Mosel partján álló Rufus kávéházba is, egy hamisítatlan, németes „Kaffee-Kuchen”-ra.

A méltóságteljes Landshut várát az óvárosból gyalog is megközelíthetjük, úgy 30 perces sétával a szőlőskertek között. De ha valaki szeretné ettől megkímélni magát, akkor kellemes alternatívaként felülhet a Burg-Landshut-Expressre is, az egyedi tervezésű, meglehetősen strapabíró sárga buszféleségre, amely a szőlőtőkék között araszolva 20 perc alatt kapaszkodik fel a várba. Áprilistól októberig szállítja fel és le a vendégeket, minden egész órában 11–17 óra között. Ára: oda-vissza felnőtteknek 7 euró, gyermekeknek 3,50 euró. De lehet csak felfelé (5 euró/3 euró), vagy csak lefelé is (3,50 euró/2,50 euró) jegyet váltani.

Buddha Múzeum

Ha már eljutottunk Bernkastelig, érdemes átmenni a szecessziós Traben-Trabach városkába is, amelyet szintén az élénk borkereskedelem tett gazdaggá. Gyalogosan a szőlőskertek között egy 5,7 kilométeres nagyobb sétával nagyjából 30 perc alatt; autóval a Mosel mentén 23 kilométer 27 perc alatt, vagy Longkampon keresztül ugyancsak autóval a hegyeken át 17 kilométer 27 perc alatt érhető el.

Az út során élményt jelenthet egy látogatás a Mosel partján álló Buddha Múzeumban, ahol a tetőteraszt is beleértve kb. 4000 négyzetméteren 2000 Buddha-szobor várja látogatóit: a legkisebb egy gyufaszál töredékének megfelelő nagyságú miniatúra, a legnagyobb szobor pedig 4 méter magas és több tonnát nyom. A múzeum keddtől vasárnapig 10–18 óra között látogatható, a belépődíj felnőtteknek 15 euró, gyerekeknek 6–14 éves kor között 7,50 euró, 6 éven alul ingyenes.

Akármit is választunk, a szó szoros értelmében olyan csúcshelyre jutunk, ami biztosan örökre emlékezetünkbe ivódik.

Szöveg: Klara Strompf

Fotók: Kiss Tamás (valamint helyi idegenforgalmi irodák és intézmények)

 

The post Bernkastel-Kues középkori varázsa appeared first on Az Utazó Magazin.