Egy kis Párizs a Fashion Streeten

Manapság, amikor egyre több étterem igyekszik menő elnevezéssel, trendi dizájnnal közvetíteni a minőség ígéretét – amit bizony nem mindegyiknek sikerül beváltani -, kifejezetten üdítő belépni egy olyan helyre, ahol a garantált minőség a természetesség jegyében fogant. A The Ritz-Carlton Budapest bisztrója, a Deák St. Kitchen úgy lett megbízhatóan jó hely, hogy közben mindig kerülte a kivagyiságot.

Az aranyszabály szerint egy kellemes étkezés messze többet jelent a finom falatoknál – ami természetesen mindennek az alapja. A tökéletes gasztronómiai élményhez elengedhetetlen az is, hogy az adott hely hangulata és a személyzet stílusa se hagyjon kívánnivalót. Nos a Deák St. Kitchen-nek újabb látogatásunk alkalmával is sikerül megugrania azt a magasságot, ami – különösen a szakemberhiány sújtotta Magyarországon -, csak elsőre tűnik evidensnek.

De nézzük is mindjárt a lényeget. A Deák St. Kitchen, nevében sem nem akar menőbb lenni, mint amilyen – sallangmentesen magas színvonalat ígérő. Ezt tükrözi elnevezése is, ami annyi praktikumot is hordoz, hogy egyben helyhatározóként is szolgál: a bisztró a belváros közepén, a Fashion Streetnek is nevezett Deák Ferenc utcában található, a The Ritz-Carlton, Budapest részeként, annak utcai frontján. Igazodva ahhoz a legutóbbi gazdasági válság idején elterjedt világtrendhez, ami onnan ered, hogy az amerikai szállodák, a nagyközönség által unalmasnak és drágának tartott éttermeiket jó nevű séfekkel, éttermekkel együttműködve, trendi dizájnnal tették a nagyközönség és a turisták számára is kívánatossá.

A Deák St. Kitchen így lett olyan, hogy egy kicsit Párizsban is érezhetjük magunkat. Úgy, hogy a francia főváros leghangulatosabb bisztróit idéző fa padló, a hatalmas, klasszikus bárpult, a bordó, okkersárga, zöld bőrülések és kanapék által teremtett meghitt hangulatot, a békebeli Budapestet idéző fotók és a fehér krétával a plafon alá vetett állatrajzok és magyar nyelvű idézetek hangolják hozzá a magyar fővároshoz. A napernyővel borított terasz pedig amellett, hogy a világ bármely pontján megállná helyét – és az ezernyelvű turistahadak okán nem is lenne könnyű megmondani, hogy éppen hol vagyunk -, a belváros hangulatával mégis vérbeli Pestivé válik. De a nem túl meleg nyári estéken egyébként mégis a két szekció találkozása adja a legjobb helyet: a belső teremben, az utca és így a terasz felé nyitott részénél található asztaloknál a lágy szellő érintése mellett, egyszerre érezhetjük a belső terem otthonosságát és az utcai front vibrálását.

Ha már a személyzetről – megkerülhetetlenül – szó esett, már az elején érdemes megemlíteni: jól sikerült a kiválasztás. Mindez azért sem mindegy, mert ahogy a korábban a világ legjobb üzleti légitársaságának számító skandináv SAS legendás vezérigazgatója, Jan Carlzon, mondta az igazság pillanata az, amikor az ügyfél kontaktusba kerül a személyzettel. Ha ez rosszul sikerül, az akár a legjobb terméket is képes eladhatatlanná tenni. Nos a Deák St. Kitchenben mindez nem fenyeget. A farmernadrághoz, farmer inghez vagányul társuló bőrkötényben az asztalhoz érkező nemzetközi személyzet tagjai, szakmailag jól felkészültek a kérdésekre, közvetlenek, miközben nem kellemetlenül közvetlenkedők és nem is kimértek. A látványkonyha mögötti munkát látva pedig mindenki azzal a megnyugvással dőlhet hátra, hogy itt jó kezekben vannak az elkészülő falatok.

A falra függesztett retro fotók mellett a nemzetközi fogásokat is felsorakoztató étlap is hangsúlyosan jelzi: Magyarországon vagyunk, ahol a közelmúltban lezajlott gasztroforradalom során ismét, vagy újonnan felfedezett hazai alapanyagokból izgalmas, a Magyarországra jellemző ízekkel is joggal büszkélkedhetünk. Ezekhez pedig, – miként a Deák St. Kitchenben is teszik -, az immáron tényleg  világszínvonalú hazai pálinka és borválaszték is méltán párosítható. Mindez azért dicséretes, mert hazánkban járva a több Michelin-csillagos séfek is azt hagyták útravalóul, hogy nem a nyugati trendek követése, hanem a hazai alapanyagokra és hagyományokra épülő egyéni arculat megteremtése az igazi érték.

Ebbe az irányba halad a Deák St. Kitchen Sugár Róbert séf vezette csapata is, amely a friss, szezonális alapanyagokra építve, évente kétszer jelentkezik a teljesen új étlappal. Amelynek késő tavasszal megjelent verziójában is jól megfér egymással a nemzetközi sztárnak – és egyben a világ legdrágább marha húsának számító – Wagyu marha és a T-Bone Steak a magyaros mangalicával és marhapofával és borjúpaprikással. Más kérdés, hogy a Wagyu esetében is hamar kiderül, hogy hol vagyunk, hiszen a Japánnal összeforrt, de esetünkben Ausztráliából érkező, a szájban szinte elolvadó húskülönlegesség a zöldborsó többféle variációjával és kolbászhabbal krémessé, füstössé transzformálva kerül a tányérra.

A bisztró kínálata abban is igazodik a legújabb minőségi trendekhez, hogy az ételek elnevezésénél már nem a saját költésű fantázianevekkel operál: nincs itt semmi újraértelmezve, vagy nagymamám kedvence módra. Van helyette a csupasz alapanyag felsorolás, amiből mindenki el tudja képzelni, mire is számíthat a tányéron. Így érkezhet például előételnek Marhabélszín Tatár, Birtok Paradicsomok, Kézműves Kenyér, vagy éppen Juhtúró Gombóc, Konfitált Tojássárga Citromos Vajmártás, Kapribogyó. Az ötféle saláta egyikeként például a Bébi Spenót Saláta, Ropogós Zöldbab, Mandula, 65 Fokos Tojás, Bacon Vinaigrette, míg a két hazai alapanyagokra alapozó leves a Deák St. Kitchen Gulyásleves, Marhapofa, Zöld Zeller, illetve a Spárgatök leves, Mangalica Kolbász Morzsával.

A főételek között éppúgy találhatunk egyszerű magyar specialitást – Borjú Paprikás, Házi Spätzle (vagyis nokedli) – mint rafináltabb magyaros fogást, mint amilyen a Konfitált Kacsacomb, Káposztás Tészta, Sült Fokhagyma Jus, illetve Pirított sertésszűz, Libamáj Veloute, Árpagyöngy, Savanyított Hagyma. Miközben a grill szekcióban a nemzetközi nagyágyúk, az Angus marhabélszín, mellett a Rib-Eye és a T-Bone steak mellett a csontos mangalicakaraj a pisztrángfilé és a tanyasi bébicsirke is hozza a magyaros vonalat.

Mert a Deák St. Kitchen-ben az a jó, hogy itt elég egy gasztronómiai kalandozás ahhoz, hogy úgy érezzük mintha tényleg egy kellemes külföldi utazáson lennénk, ahol estére, egy jól kiválasztott étterembe tértünk be.

Érsek M. Zoltán

The post Egy kis Párizs a Fashion Streeten appeared first on Az Utazó Magazin.