Szilágyi Erzsébet, a kékfestés újraértelmezőjének évnyitó kiállításai
A tradicionális magyar kulturális értékek közé tartozó kékfestés terén is új megközelítést alkalmazott Szilágyi Erzsébet, aki a természet ihlette egyéni megoldásai mellett, sokrétű anyaghasználatával is figyelemre méltó műveket alkot. Az öko-art stílusú szobrász és ötvösművész a Magyar Kultúra napjához kötődve, január végén, Budakeszin, majd Nagykovácsiban, egymásután két kiállítással nyitja az évet.
Szilágyi Erzsébet a világ több táján, többféle művészeti iskolát és ágat megismerve alakította ki egyéni stílusát. Tanult Angliában, Amerikában, képezte magát Csehországban – Prágában, Németországban – a Ruhr-vidéken és Japánban. Ennek eredményeként – az acéltól a pergamenig és legújabban a kékfestőig -, nemcsak többféle stílus, de sokféle anyaghasználat is jellemzi műveit.
Harmóniában a világgal
A többféle élmény, benyomás közül a távol-keleti szigetországban eltöltött idő bizonyult a leginkább meghatározónak azzal, hogy nemcsak művészetére, életvitelére is nagy hatást gyakorolt. Alkotásain így köszönnek vissza a letisztult, természetközeli Japán kultúra benyomásai. Nem véletlen, hogy Kína, Belgium, valamint a kontinens több országa mellett a távol-keleti szigetországban is bemutatta már alkotásait a nagyközönségnek.
„A buddhizmus szellemiségéhez híven vallom azt, hogy az embernek harmóniában kell lennie önmagával és a környezetével. Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy Japánban több alkalommal, olykor hosszabb időszakokat eltöltve, több, mint egy évet töltöttem. Nemcsak tanulmányi céllal, hanem később, már érett művészként több olyan kiállításon is részt vettem – Kobéban és Kiotóban -, amelynek viszonzásaként a japán művészek budapesti bemutatkozásainak megszervezésében magam is szerepet vállaltam”- magyarázza a művésznő.
Aki elmondta: mivel számára a különféle anyagok vonzása jelenti a legnagyobb inspirációt, Japánba ugyan eleinte az ötvösmunkával készített ékszereit vitte a kiállításokra, később viszont, a szigetországi és a magyar művészek egyik közös nagy tárlatán már egy olyan installációval, a „Halpapucsok vándorlásával” jelentkezett, ahol a papír, a fehér festék és a drótváz kombinációjából született alkotás a való élet tükrözéseként lebegett a térben.
A kékfestő újraálmodója
Szilágyi Erzsébet művészetének egyedisége abban is rejlik, hogy a különféle anyagokhoz kapcsolódó művészi kihívások mellett, alkotásai során, leginkább a természet és az őselemek, azon belül is a víz, illetve a nőiség művészi megfogalmazása foglalkoztatja. Ennek jegyében került művészetének fókuszába az ökológiai-gondolatvilág, amihez kötődően, Balaton sorozatában, az öko-art jegyében, így kapott teret a letisztult, ugyanakkor árnyalt jelentések képviseletére alkalmas nemez képein az egyik meghatározó éltető elem a víz, a maga láthatatlan tápláló erejével és az életnek is ritmust adó hullámzásával. Ez a gondolatvilág inspirálta akkor is, amikor a varrva-hurkol technikával, az újrahasznosított textilszálak rétegelt egymásra helyezésével alkotta meg azokat a nagy méretű textil műveit, amelyek síkképekként is hűen megőrizték a térbeliség mélységi képzetét. Ezekkel a műveivel a visegrádi Mátyás király Palotamúzeumban találkozhatott a közönség.
„A kékfestő technikával való találkozásom különlegességét az adja, hogy már évek óta foglalkoztatott az, hogy miként, milyen anyaggal tudnám a legjobban visszaadni, amit az „Azt gondoltam eső esik, pedig a szemem könnyezik” című magyar népdal jelent a számomra”-meséli az alkotó. Akinek kép- és tárgyalkotó világában így került kiemelt helyre az elmúlt évszázadokban a magyar népviseletben és a lakástextíliák körében komoly szerepet betöltő kékfestő.”
Szavai szerint, amikor néhány éve a kékfestővel és a hozzá kapcsolódó technikával megismerkedett, rögtön tudta, hogy ez a találkozás egészen új inspirációt jelent számára. Ezzel tudja a legérzékletesebben visszaadni a népdal érzésvilágát, megfogalmazni a női testhez, a női szerepekhez kapcsolódó mai gondolatait.
„Ez a technika lehetővé teszi számomra, hogy a tradicionális nyomódúcok mellett, használjak ecsetet, a testemet, test lenyomatot, betűket és gyűrést, hajtogatást, ahogy az Hantai Simon alkotásaiban is tükröződik.
Mert a kékfestő technika nekem egyrészt az anyag szépsége, a színek kontrasztja, a minták egyedisége és egyszerre azonossága, a sokszorosítási eljáráshoz kapcsolódó gondolatok; ez által a közösség megtartó ereje, a tradíció tisztelete, a felmenőink tudása, gondoskodása, bölcsessége.
Ám e mellett ugyanannyira jelenti nekem a hagyományok és tradíciók mázát; ami elfedi a valós életet, ami gúzsba köti az embereket. A sokszorosítási eljárás monotonitása, redukált mozdulatai, korlátozottsága is ezt fejezi ki nekem.
A kékfestő azokat a szokásokat is szimbolizálja a számomra, amik már csak akadályok és korlátok, nem támogató biztonságos keret… Ebből a gondolatiságból született a „Családi szennyes” című munkám, miközben egy olyan testlenyomatot is készítettem, amin ugyanúgy állok, mint Andy Warhol Single Elvise – ennek a munkámnak a Single Erzsi címet adtam.”
Ezekkel az alkotásokkal is találkozhatnak most azok, akik az alkotóművész januári kiállításaira ellátogatnak.
Szilágyi Erzsébet alkotásait a január 21.-én pénteken megnyíló kiállításokon, Budakeszin az Erkel Ferenc Művelődési Központban, 17:30-tól illetve a Nagykovácsiban az Öregiskola Közösségi Házban 24.én 18 órától tekinthetik meg az érdeklődők. További információ: www.szilagyierzsebet.hu
Meichl Zoltán