Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! – a Recirquel társulat Paradisum című előadásán jártunk

Tegnap este lehetőségünk nyílt megtekinteni a méltán híres magyar újcirkusz társulat, a Recirquel legújabb, Paradisum című előadását, amelyet az eddig elért nemzetközi sikerei után idén ősztől a Müpa Sátorban láthat a magyar közönség.

A Recirquel társulat, amely a kortárs táncot és a cirkuszművészetet ötvöző zsáner, a cirque danse életre hívója, 2012-es megalakulása óta számos sikeres és innovatív előadással ragadtatta már el a hazai és a nemzetközi közönséget egyaránt.

Ezen előadások láncolatát folytatja most a Paradisum, amelynek Vági Bence rendező-koreográfus, társulatalapító-, és vezető elmondása szerint a 2022-ben bemutatott IMA című produkciójuk tekinthető az előzményének. Míg az IMA a csend teremtő erejéről és a magunkba nézés fontosságáról szólt, addig a Paradisum kiindulópontja egy olyan állapot, amelyben az emberiség nem fogadta meg ezeket az üzeneteket, így nem tudta elkerülni a vég eljövetelét és az újjászületés lehetőségének kérdése kerül a középpontba.

Ezt az expozíciót és kérdésfeltevést azonban korántsem úgy kell elképzelni, hogy verbálisan bármilyen formában is megjelennének az előadásban. Az 1 órás performansz alatt ugyanis egy megszólalás vagy felirat sem hallható vagy látható, de pont ez teremti meg azt a mágikus atmoszférát, amely a Recirquel védjegye.

A Vági Bence, valamint Horváth Zita, Illés Renátó és Zsíros Gábor társkoreográfusok által megálmodott produkció ugyanis szavak nélkül beszél egyszerre rendkívül egyedi és végtelenül univerzális nyelven. Az előadásban közreműködő artisták mozdulatai, arckifejezései és egész jelenlétük olyan alapvető emberi érzelmeket és érzéseket közvetítenek a közönség felé, mint a remény, a reményvesztettség, a félelem, a hit vagy épp a legyőzhetetlen akarat, amelyek egytől egyik egyidősek az emberiséggel. A Paradisumban egyszerre van jelen az élet és a halál motívuma, az emberiség közös sorsa vagy épp sorstragédiája és létezésének esszenciája.

Az előadás nézése közben az embernek az az érzése támadhat – még akkor is, ha korábban nem látott előadást a társulattól –, hogy valamiért nagyon ismerős az a légkör, amelyet a színpadon lát. A Paradisumban ugyanis van valami megmagyarázhatatlanul ősi és közös. Az artisták lélegzetelállító mozdulataiban egyszerre keverednek a törzsi rítusok és a modernitás jegyei, kifejezve egy apokalipszis utáni emberiség visszatérését a gyökereihez, megindulva újjászületésének útján.

Az előadás egyszerre borzongató, húsbavágó és felemelő, az artistákkal együtt mi is megéljük a magasba szállást és a mélybe repülést egyaránt. Az előadásban számos cirkuszi zsáner jelenik meg, ezek a lengőrúd, a handstand, a karika, a gurtni, a dob és a tánc, valamint a létra és a zsonglőrködés. Ezekben a számokban az individuum és a közösség motívuma is megjelenik, melyeket sokszor egymással szemben álló értékekként értelmezünk, ahelyett, hogy látnánk, az egyik nem létezhet a másik nélkül. A világszínvonalú artisták pedig nemcsak a saját zsánerükben brillíroznak, de színészileg is ugyanolyan erővel hatnak, mint bármelyik színházi színész, sőt nehezített körülmények között tudnak ugyanolyan hiteles alakítást nyújtani, hiszen szöveg helyett “csak” a testükkel, a mimikájukkal és a tekintetükkel tudnak történetet mesélni.

A naturalista előadásmódhoz a jelmezek – a szó legnemesebb értelmében vett egyszerűsége – is hozzáad. Az artisták az előadás szinte teljes egészében testszínű, testhez simuló, sőt azzal teljesen eggyé váló dresszeket és alsókat viselnek, ezzel is jelezve az ember lecsupaszított, ösztönös, sallangmentes és igaz formáját, egyszerre bemutatva a törékenységet és az erőt.

A Vági Bence víziója által életre hívott immerzív látványvilág is szó szerint szerves, élő részét képezi a produkciónak. Akár az előadásban használt gigantikus, sokszor fenyegetően ható sötét lepel anyaghasználatáról, akár a spirituális jelentőségű, földöntúli, éteri fényhatásokról, vagy épp a misztikus, természeti jelleget erősítő, instrumentális zenékről van szó, a Paradisum a zsigerekig hatol és az egész emberiségnek mesél örökérvényű igazságáról egy olyan közös nyelven, amelyet kultúrától függetlenül mindnyájan megértünk.

A Paradisumot mindenkinek jó szívvel tudjuk ajánlani, ugyanis olyan nézők számára is elementális erejű élményt nyújthat, akihez kevésbé áll közel a cirkusz vagy épp a kortárs tánc világa. A világhírű Cirque du Soleil társulathoz hasonlóan a Recirquel előadásaiban sem vesznek részt állatok, így akiket ez tart vissza egy cirkuszi előadás megtekintésétől, azok is bátran ellátogathatnak a Recirquel bármelyik előadására. Akik pedig a kortárs táncot érzik maguk számára helyenként akár túlságosan elvontnak vagy nehezen értelmezhetőnek és kevésbé nyitottak egy ilyen előadás mélyebb rétegeire, az előadásban szereplő 6 artista különféle zsánerekben bemutatott, lebilincselő produkcióit figyelve garantált, hogy ők sem fognak unatkozni egy pillanatig sem.

A Paradisumot az idei évben október 31-ig lehet megtekinteni a Müpa Sátorban, aki viszont lemaradna az idei utolsó előadásokról, az már most megválthatja a jegyét a jövő évre meghirdetett előadások egyikére, amelyek januártól egészen júniusig elérhetők.

További információk és jegyvásárlás a Müpa és a Recirquel honlapján.

Meichl Frida