Így mulat a bécsi elit

Az árak csillagászatiak. Egy páholyér 13 ezer euró! De létezik még egy esemény, ahol egyszerre találkozhatunk az osztrák társadalom krémjével, és a világhírű operaénekesnővel, Anna Netrebkoval, valamint betérhetünk egy tetováló szalonba, az este végén pedig Swarovski kristályt és gulyás-fűszerkeveréket kapunk ajándékba?

Az Bécsi Operabál nem olcsó mulatság. A fapados belépő 315 euró, 25-tel több, mint tavaly. Aki nem csak sétálna, és nem akar minden elfogyasztott italért és bécsi virsliért – amit egyébként az osztrák fővárosban frankfurtinak hívnak -, külön fizetni, asztalt vagy páholyt is foglalhat. Előbbiből a legolcsóbb, a 6. emeletei különteremben plusz 216 eurót kóstál. Páholy nincs 13 ezer alatt.

Az érkezés önmagában különleges volt. Az operaház előtti körút, Bécs büszkesége, az egész Monarchia számára építészeti stílust adó Ring le volt zárva és egész hosszában szalonzenét játszottak. A bejárat előtt vörös szőnyeg és katonazenekar fogadta a bálozókat. Ugyan azokat az indulók játszották, mint a megnyitás évében, 1869-ban. A frissen felújított operaház homlokzatára grazi fényművészek zeneszerzők, énekesek, karmesterek képkollázsait varázsolták.

Az épületbe a hagyományos megnyitó a bécsi komolyzene színe-javának részvételével zajlott. Felléptek a Bécsi Filharmonikusok Marco Armilito vezényletével. Egy koncertre ebben a felállásban már önmagában borsosak a jegyárak. A bálozók megcsodálhatták az Operaház balettkarának és legismertebb primadonnáinak, illetve szólótáncosainak produkcióját.

A sztárvendégek, a világhírű Anna Netrebko – Yusif Eyvazov orosz-osztrák operaénekes házaspár színpadi produkcióval köszöntötték az egybegyűlteket. Közös fellépésük világpremier volt. Duettben adták elő Puccini „O soave fanciulla” (Ó, te gyönyörű lányka) című klasszikusát a Bohéméletből. Az operarajongók minden pénzt megadnának, hogy egy ilyen fellépés részesei lehessenek.

Az estélyi ruhába és frakkban virító vendégek maguk is egy opera részeseinek érezhették magukat. Beléphettek a Jancsi is Juliskából ismert boszorkányházba, amelyet igazi mézeskalácsból építettek fel a szervezők. Nassolni is lehet a házikóból. Ahogy a marcipánalmákból is, amelyek Richard Wagner születésének szintén 150. évfordulóját ünneplő operája, „A Rajna kincse” tiszteletére egy iparművészek által készített fát díszítettek.

A Bécsi Operaház elzászi főigazgatója, Dominique Meyer és az operabál-igazgatónője, Maria Großbaum nem csak a dicső múltra akartak emlékeztetni. Trendik is szerettek volna lenni: a kávé és a narancslé méltányos kereskedelemből származó bio termék volt; a kulináris kínálatot egy tapas-bár színesítette; tetováló szalon is várta a bátor vendégeket. Azokra is gondolnak, akik csak a pezsgőtől megrészegedve dekoráltatták bőrüket. A szalonban tetovált operamotívumok lemoshatók voltak. Mindezért persze külön kellett fizetni. Viszont a tánc az operaház balerináival benne foglaltatott a belépőjegyben.

A távozáskor voltak búcsúajándékok is. A hölgyeknek jegyzetkönyv aranyozott lapszélekkel, kézműves édességek és testápoló krémek. Az uraknak díszzsebkendő, cipőkanál és a nemek egyenjogúsága jegyében gulyás fűszerkeverék. A világhírű osztrák Swarovski a hölgyeknek kristály tiarát, az uraknak ezüst mandzsettagombot tett az ajándékcsomagba.

A belépőjegyek mellett szponzorok gondoskodnak arról, hogy az este jó üzlet legyen az Operaháznak. Az osztrák cégek és a világkonszernek, mint az OMV, a Peek & Cloppenburg, a Hotel Sacher és a Humanic sorban állnak, hogy felkerülhessenek az estét támogatók dicsőségfalára.

Vendégekből sem volt hiány. Az 5200 jegy jóval az esemény előtt elkelt. Aki kiszorul, a tévében is követhette a gazdagok és szépek mulatozását. Mindig sokan kíváncsiak. ’18-ban az osztrák közszolgálati adó közvetítését 2,5, a három német nyelvű ország által fenntartott 3Sat-ét 1, a bajor köztelevízión 0,5 millióan követték.

A belepőt vásárlóknak, a szponzoroknak és a tévétársaságok a közvetítési díjainak köszönhetően a világsztárok busás gázsija ellenére is nyereséges az este: 3,6 millió euró kiadás áll szemben 4,7 millió bevétellel.

---

Így bálozunk mi

Az operabálnak Budapesten hosszú a tradíciója, de zaklatott a története. Az elsőt az Operaház megnyitása után két évvel, 1886-ban rendezték. 1911-ig minden farsangon sor került az eseményre, melynek teljes bevételét jótékony célra ajánlották fel. Az 1911-es esemény fővédnöke maga Ferenc József volt. Ekkor még nem sejtették, hogy megszakad a tradíció. Előbb a dalszínház rossz anyagi helyzete, majd a világháború hiúsította meg.

1934-ben Horthy fővédnökségével és Lehár Ferenc dirigensi közreműködésével megpróbálták újjáéleszteni a hagyományt, de a folytatás elmaradt.

Hatvankét évi szünet után, 1996-ban ismét volt Operabált Budapesten. A patinás eseménynek még 14 folytatása volt.

’11-ben Horváth Ádám igazgató, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Szőcs Géza kulturális államtitkár együtt jelentették be, hogy „a gazdasági válságra és a természeti csapásokban kárt szenvedettekre tekintettel, segítségre és nem ünneplésre van szükség. Ebből a kultúra és a Magyar Állami Operaház is kiveszi a részét.” Bál helyett jótékonysági gálahangversenyt tartottak. Operabál azóta sem volt a magyar fővárosban.

Szöveg: Petrus Szabolcs