Mi az a flygskam mozgalom? Miért szégyellnek repülni a svédek?

A „flygskam”, azaz a „repülés szégyene” a svéd értelmező szótárba tavaly felvett 32 új fordulat egyike. Egyre komolyabb társadalmi viták bontakoznak ki Svédországban arról: helyes-e ha a klímavédelem érdekében szégyenérzet keltésével próbálják kevesebb repülésre bírni az embereket?

A fogalom széles körben csak Skandináviában ismert, angol és német nyelvű változata – Flying shame, illetve Flugscham – csupán mint kuriózum található meg az interneten. A név egy nemrég indult mozgalmat takar, amelynek az a célja, hogy a klímavédelem érdekében szégyenérzetet keltsen a gyakran repülőkben, és rávegye őket arra: a gépek helyett kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával járó közlekedési alternatívát válasszanak.

A göteborgi Chalmers Műszaki Egyetem kutatói nemrég megállapították, hogy 1990 és 2017 között a svédek egy főre jutó, repülésből származó szén-dioxid-kibocsátása a globális átlagnak az ötszöröse volt. Egy svéd felmérés szerint 2017-ben a 10 milliós Svédország lakosai 11,2 milliószor ültek repülőgépre. Ha pedig a gyerekeket és a szolgálati utakat is hozzávesszük, akkor összesen 16,6 millió útról van szó.

A váltás azonban nem könnyű. Míg Stockholmból Göteborgba vonattal és autóval három illetve hat óra alatt lehet el jutni, addig Kirunába, az északi bányavárosba már 14 vagy 24 órás az út. Repülőgéppel viszont két-három óra alatt el lehet jutni az 1800 kilométer hosszú Svédország akármelyik részébe. A repülés elterjedése közben „közelebb hozta” Svédországot a kontinenshez. Ezekről az előnyökről kellene lemondani azért, hogy a klímaváltozás fékezésére kitűzött célok elérhetők legyenek.

Egy januárban végzett felmérés eredménye azt mutatja, hogy a svédek az esetek 65 százalékában repülőgéppel indulnak külföldi utazásra. A 10 legnagyobb repülőteret üzemeltető Swedavia prognózisa szerint a tavalyi némi csökkenés után 2030-ra a légi forgalom 30 százalékos növekedésével kell számolni.

A flygskam mozgalmat már 60 ezren követik, a repülés megítélése kezd változni és a gépre szállók száma 2018 tavaszán érezhetően csökkent. Habár Anna Elofsson, a Chalmers egyetem a klíma és a repülés közötti összefüggésével is foglalkozó doktorandusa szerint a csökkenő tendencia nem kizárólag az erősödő környezettudatosságnak köszönhető, hanem a repülésre kivetett adónak, és a tavalyi forró nyárnak is betudható. (Minek elutazni, ha hőgutát itthon is lehet kapni?) És a visszaesésben szerepe lehetett a gyenge svéd koronának, a geopolitikai nyugtalanságnak, a gyakori terrorcselekményeknek és nem utolsó sorban az utazókedvet csökkentő etióp légi szerencsétlenségnek.

Közben a flygskam mozgalom nem csak az utazókra, hanem a légitársaságokra is megpróbál nyomást gyakorolni. Cél, hogy a társaságok csökkentsék a környezetre káros „üvegház hatású” kipufogó gázok mennyiségét. A Scandinavian Airlines (SAS) légitársasághoz gyorsan eljutott az üzenet. Számos környezetbarát intézkedést terveznek bevezetni, 2030-ra a flottát modernebb gépekre cserélik, és növelik a bio-üzemanyag használatát.

A svéd kormány is reagált már: intézkedéseket tervez, hogy vonzóbbá tegye a vonatozást. Rövid távokon ez talán sikerülni fog, de hosszabb utakon már nehezebb lesz ez: a Stockholm-Hamburg út például átszállásokkal 13 óra, Brüsszel pedig egy egész nap. Arról nem is szólva, hogy drágább, mint a repülő.

Nem is Svédországról lenne szó, ha a nem lépett volna életbe gyorsan a hatás és ellenhatás törvénye. A flygskam-nak máris megszületett az ellentéte, a smygflyg, azaz a titokban repkedés fogalma. Repkedünk, csak épp nem dicsekszünk vele, nem nyújtunk támadási felületet a vonattal utazással dicsekvők táborának. A mára kialakult már-már abszurd helyzetről egy vezető svéd publicista úgy írt:

„Legyen egy kemény, szigorú cél a klímáért, akár egy brutálisan drága repülőjegy, de óvjon meg az ég a laikus fundamentalistáktól, akik reszkető újjal mutogatnak a repülőt választó embertársaikra.”

Alex Zsolt Hegedűs