Ötezer kilométer Kínában: 1. Peking
Majd ötezer kilométeres körút két hét alatt Kínában… Horvátországon és Jesolón szocializálódott ismerőseim lesajnáló mosollyal nyugtázták, szegény bolond, a piactól öt percre lakik, és most egy országnyi zsibvásárba indul. Megéri? Nagyon is, életem legjobb útja volt, sőt már a következő etapot tervezem…
Kína neve nap mint nap előkerül a hírekben, hallunk erősödő önkényuralomról, hihetetlen gazdasági csodáról és a vele járó elviselhetetlen szmogról, újragondolt népesedési politikáról. A világ legnépesebb országa egy európányi területen. Bevallom, a fél világot bejártam, de a legnagyobb ázsiai ország eddig nem hozott lázba. Egy rendkívül olcsó Budapest–Peking repülőjegy miatt választottam idei nyaralási célpontnak. De messze többet kaptam, mint gondoltam.
Délután érkeztünk Pekingbe. Útlevél-ellenőrzés, csomagfelvétel, irány a szállás! Az első és egyben utolsó lehúzás: taxi helyett reptéri minibusszal indultunk a belvárosba – mint később kiderült, a taxis tarifa duplájáért. A szálloda recepcióján lefoglaltuk a későbbi nagyfal-túrát, egy kis ejtőzés után már metrón ültünk az olimpiai létesítmények felé robogva. A budapesti, de akár a moszkvai metróhoz szokott utas nagyon könnyen időzavarba kerülhet. Peking 16 metróvonala óriási távokat tesz meg, egy-egy rövidnek tűnő út akár egy óránál is tovább tarthat… (a metró és általában a közlekedés nagyon olcsó, egyszerű, feltöltős kártyával működik).
A Nemzeti Stadion, népszerű nevén Madárfészek előtt igazi piknikhangulat fogadott, boldog családok a hűs betonon üldögélve élvezték a forró nyári estét, csodálták a kivilágított stadiont és az uszodaként, illetve vízi vidámparkként tovább üzemelő Vízikockát.
Először itt szembesültünk a méretekkel, Kínában két látnivaló között kilométereket kell gyalogolni. Van a távoknak előnyük is, míg a húszmilliós Mexikóvárosban nyomasztó volt a tömeg, a hasonló méretű Pekingben sose érzetem, hogy sok ember van az utcán. Az is feltűnt, sehol egy eldobott szemétdarab, én ennyire tiszta ázsiai országgal soha nem találkoztam.
Másnap a szokásos turistaútvonal, Tienanmen tér, Tiltott Város, Mennyei Béke és Harmónia (Ég) temploma, Láma templom. Az első pozitív meglepetés: sehol a fojtó szmog. Ugyan kicsit szürkésebb volt az ég, és nem kristálytiszta a napsütés, füstfelhő nem lebegett a város felett (Sanghajban éreztem meg először, milyen a szmogos Kína). A nevezetességekhez könnyedén vettünk jegyet, a kapuknál rutinszerű csomagellenőrzés után már benn is voltunk. A belépők árai borsosak, de egy-egy jeggyel akár egy napot is lehet(ne) nézelődni (vigyázat, öt-hat körül minden egyszerre zár!). Az egész úton az volt az érzésünk, még egyszer ennyi idő is kevés, hogy mindent kényelmesen, alaposan megnézzünk…
A XV. században épült Ég temploma méltán Peking szimbóluma. A Tiltott Város mellett ez a taoista épületegyüttes is szerepel a UNESCO világörökségi listáján. Ezzel érdemes kezdeni a pekingi városnézést, estefelé már zárt ajtók fogadnak.
Sajnos Mao mauzóleumába nem jutottunk be, később kiderült, nyáron reggel 8-tól 11-ig látogatható…
A modern Peking ékköve a Tienamnen tér nyugati csücskétől pár perc sétára fekvő Operaház, a helyi Müpa. A fantasztikus épület látogatói jeggyel is bejárható.
Aki hagyományos kínai opera-előadást szeretne látni, azt ne itt keresse, a Liyuan és Zhegyici Színházban a helye.
Ha időnk engedi, érdemes felkeresni a szűk utcácskákat, a hutongokat. Tradicionális, pici szürke házak, sikátoros utcák, fantasztikus látványvilág! És Pekingben számtalan hutong közül választhatunk. A legkeskenyebb a Qianshi hutong, csupán 40 cm széles! Utolsó pekingi napunk attrakciója a kora középkori eredetű óriási park és pagodaegyüttes, a Nyári Palota volt.
Metróval másfél óra a központból, hatalmas területen fekszik, érdemes legalább fél napot szánni rá.
Ha belefér az időbe, irány az állatkert, mindössze pár perc metróval a Nyári Palotától, és még hajó-összeköttetés is van…!
Aki először jár Kínában, nem hagyhatja ki a nagy falat. A Pekingtől kissé távolabb eső Mutanyu szakaszon jártunk, szervezett túrával (ebéddel) kb. 50 USD-ba kerül, a lényeg, itt sokkal kevesebb a turista. Sajnos a kommerciális faktort nem úszhatjuk meg, biztos lesz a túrában jádeüzem és teakóstolás méregdrága teakülönlegességekkel, de vásárolni sehol sem kötelező. A Ming-sírok a kötelezően letudandó látnivalók közé tartoznak, de a fal lenyűgöző! Az első szakaszt libegővel is leküzdhetjük (120 jüan oda-vissza), aztán jöhet a kiadós séta hegyen-völgyön át…
Ugyan a városi legenda szerint a fal a világűrből is látszik, azért – különösen, ha az égbe nem juthatunk fel – fantasztikus élmény egy szakaszát gyalog végigjárni.
Szöveg és fotó: Posztós János
The post Ötezer kilométer Kínában: 1. Peking appeared first on Az Utazó Magazin.