Szentpétervár, a megunhatatlan

Szentpétervár, a megunhatatlan

Oroszország mindig nagy kaland. Jártam ott stoppal, rettegve, mikor kapnak el, mert nem jó a meghívólevelem, voltam utazási irodával, amikor a szállás az isten háta mögött még két mérfölddel volt, és érkeztem fapadossal, itthonról alaposan leszervezve a kirándulást. A nagy medve mindig más arcát mutatja, talán éppen ettől olyan különleges.

Szemerkélő esőben szállt le a Wizz Air hajnali járata Szentpétervár gyönyörűen felújított és kibővített Pulkovo repterén. Hogy a nosztalgikus érzés meglegyen, a régi terminál tetején még büszkén világít a „Leningrád a hős város” tábla, amiből egy a moszkvai pályaudvarral szemközti épületre is jutott, emlékeztetve az idelátogatókat a blokád alatti helytállásra, no meg az elmúlt jó pár évtizedre. Egy viszonylag gyors útlevél- és vízumellenőrzés után, lerázva az ajánlkozó taxisokat, már a reptéri expresszbusz (39-es számú, a terminál elől indul) röpített a városba. Ekkor kezdődött egy sajátos időutazás, 170 forintos papírfecni buszjegy a nem kicsit túlsminkelt jegykezelő nénitől, mellette a csipes elektronikus jegyolvasó, amit ha használt valaki, már ott is termett a néni, és ő is lecsekkolta, vajon tényleg érvényes-e.

Pétervár főutcája, a Nyevszkij sugárút

A Moszkovszkaja metrómegállótól 25 perc alatt a Kazanyi székesegyház mögött lévő szálláson voltunk. A bürokrácia éli világát, milliónyi papír, kötelező regisztráció némi pluszpénzért, és már meg is volt a szobakulcs… Én lepődtem meg a legjobban, hogy a recepciós lány tudott angolul, a wifit az ő hathatós közreműködésével működésre lehetett bírni, mosolyt is kaptunk, a klíma ugyan csak öt percet bírt, de már-már Nyugaton éreztem magam. Ez az érzésem egészen Moszkváig kitartott, ott zuhantam vissza a keserű valóságba, de ezt majd legközelebb…

Vasárnap lévén egy kínkeserves pénzváltás, majd egy rövid városnézés és pelmenyi (a klasszikus, hússal töltött tésztaspecialitás), ebéd után jött a nap fénypontja, a Fabergé Múzeum.

A Fabergé Múzeumban

A jegyet neten vettem, de helyben se lett volna gond, nem tolongtak az érdeklődők. Talán az eső vette el a kedvüket, hogy a Fontanka partján álló Szuhalov-palotába jöjjenek, mindenesetre kényelmesen végig lehetett nézni a palota páratlan gyűjteményét (belépő: 450 rubel).

Tojás nem csak húsvétra

A Romanov-dinasztia által megbízott ékszerész és aranyműves, Peter Carl Fabergé és 500 fős csapatának alkotásai a mai napig a világ legszebb dísztárgyai. Az első birodalmi tojások, ahogy akkoriban hívták őket, az 1880-as évek közepén ünnepi ajándéknak készültek. Arannyal, gyémántokkal és féldrágakövekkel, smaragddal, igazgyönggyel díszítették őket. Mindegyik egyedi volt, üveg, zománc, fém és arany konstrukciója. 7,5 és 12,5 cm közötti méretűek, és egy-két évbe került az elkészítésük. Gyakran felnyithatóak voltak, és egy kicsi meglepetésajándékot is elhelyeztek bennük.

A cári család menekülés közben Szentpéterváron hagyta az 50 tojásból álló kollekciót, sok eltűnt belőle, most összesen 43 létezéséről tudunk, ebből 11 van a múzeumban. Egyes példányok 8-9 millió fontot is érnek.

Egyébként a városban nem volt sok turista, kényelmesen lehetett közlekedni, csak a Nyevszkij sugárút volt némi kivétel, ott mindig hömpölygött a tömeg.

Peterhof, a cári rezidencia

Másnap marsrutkával, vagyis iránytaxival indultunk az Avtovo metrómegállótól a UNESCO-világörökségi helyszínre, Peterhofba, I. Péter cár a Finn-öböl partján emelt fantasztikus rezidenciájára.

I. Péter az új főváros, Szentpétervár megalapítása után azt tervezte, hogy a királyi paloták fejedelmi koronáját fogja megalkotni Peterhofban. Peterhof el is nyerte az „orosz Versailles” címét, ám ennek a tengerparti rezidenciának jól meghatározató sajátos arculata van, és csak kismértékben emlékeztet a Napkirály Palotájára. A terület erdős volt, de 1714-ben az uralkodó elrendelte, hogy építsenek ide egy palotát, amelyet 1723-ban felavattak, azonban a cár sohasem lakott falai közt; jobban szerette a parkban álló legegyszerűbb pavilonokat

Az Oroszország Versailles-ának is becézett épületegyüttes igazi szenzációja az alsó park a hatalmas szökőkút- és vízesésrendszerével, amit a gravitáció üzemeltet bármilyen szivattyús rásegítés nélkül.

A Sámson-szobor oroszlánja húsz méter magasba lövelli a vizet, ez a park legnagyobb szökőkútja. A palota hétfőn zárva volt, csak a park volt látogatható (belépő: 900 rubel). Mivel korábban jártam a palotában, bizton állíthatom, az egyik legszebb barokk belső (a fő palotaegyütteshez nem találtam online jegyvásárlási lehetőséget, a többihez itt találhatnak.  Visszafelé szárnyashajóra szálltunk a kert végében, és bő fél óra alatt a Téli Palota sarkánál lévő kikötőben találtuk magunkat (ár: 850 rubel, online 780).

Puskin a Katalin-palotával

A nyári palotaként is ismert rokokó Katalin-palota Szentpétervártól 30 kilométerre délre található. A marsrutka a Moszkovszkaja megálló mögötti tér gigantikus Lenin-szobra mögül indul kb. félóránként. I. Katalin egykori rezidenciájának stukkóit anno több mint 100 kg arannyal vonták be, a fényűző palotából a náci pusztítás után (akárcsak Peterhofban) csupán a kiégett falak héjszerkezete maradt meg.

I. Katalin egykori rezidenciája

Szentpétervár alapításának háromszázadik évfordulójára készült el a helyreállítás, de a rekonstrukció még ma is zajlik (most éppen a fele le van zárva padlócsere miatt, úgyhogy indulás előtt érdemes utánanézni, éppen mi látható belőle). A park nem nagy szám, az ötórás sorban állás már annál inkább! Ha nem vettük meg online a jegyet – itt vehetjük meg -, érdemes délután öt körül érkezni (kedden zárva a kastély), ugyan hattól kicsit drágább a jegy, de sokkal rövidebb sort kell kiállni (15 percenként engednek be egy-egy csoportnyi embert). Ha újrakezdhetném, ez a palota a csodálatos bálterme és a borostyánszoba ellenére is kimaradna.

Fekete éjszakák

Pétervár a fehér éjszakák idején a legszebb, mi augusztusban voltunk, ekkor ugyan későn megy le a nap, és egy óra hosszáig kék az ég, de 10 után már sötét van.

A Gribodejov-csatorna a Kelet Amszterdamjának meghatározó látnivalója. Innen indul a sétahajó járatok nagy része. Meghatározó eleme a Megváltó temploma, amelyet a II. Sándor cár életét kioltó merénylet helyszínén emeltek 1903-ban

A hidak felnyitása éjjeli programként ki is maradt, de minden másra bőven jutott idő. Érdemes egy kört tenni hajóval a csatornákon és a Fontanka folyón, az ár 500-600 rubel, az egyórás program során a legtöbb nevezetességet láthatjuk. A hajók többségén orosz nyelvű az idegenvezetés, aki nem tud oroszul, jobb, ha előre felkészül a nevezetességekből…

A Kazanyi székesegyház ingyenesen látogatható, az Izsák- és a Véren Megváltó temploma fizetős (250 rubel).

Az Izsák-székesegyház Oroszország legnagyobb temploma, a Szent Péter-dóm és a londoni Szent Pál-katedrális után az Izsák büszkélkedhet a világ harmadik legnagyobb kupolájával. A székesegyház Szent Izsákról kapta a nevét, mert Nagy Péter cár a szent napján született.Díszítése páratlan: 400 kg aranyat, 1000 tonna bronzot, irdatlan mennyiségű lazuritot, malachitot, 43 különböző ásványt használtak fel az építők

Utóbbiak csodálatosak, az Izsák főhajójának sajnos egy része felújítás alatt áll, a másiknak a tornyát építgetik újra.

A Megváltó temploma belülről

A Péter–Pál-erőd templomában mozdulni nem lehetett a turistáktól, ráadásul egy ronda építkezés itt is elrontja a látványt, így az erőd épületeit egy darabig érdemes csak kívülről megnézni (az erőd területére ingyen lehet bemenni, a templom és a múzeumok fizetősek).

Csodálatos látvány tárul elénk, ha Péter-Pál erőd felől szemléljük a várost

Pétervár legfőbb nevezetessége az Ermitázs. Nem akartunk órákig sorban állni, így online vettünk jegyet, majd megrökönyödve láttam, hogy két automatát is kihelyeztek, ahol normál (két múzeumra érvényes kombinált), 700 rubeles áron vehetünk soron kívüli jegyet (az online bejárat közelében, a Kis Ermitázsnál).

A Téli Palota, az Ermitázs otthona

A Téli Palota termei fantasztikusak, de a gyűjtemény jelentős részét, pl. a legtöbb turistát vonzó impresszionistákat a tér túloldalán lévő épületbe költöztették (itt érdemes egyből a legfelső szinten kezdeni).

Az Aurora 11 és este 6 között látogatható hétfő és péntek kivételével

A városban rengeteg a látnivaló, parkok, paloták, csatornák, az Admiralitás, a Nyevszkij sugárút, Péter háza, az Auróra, a hidak. A legszebb arcát esti világításban mutatja, ha nappal kirándulunk a környékre, este se maradunk le semmiről. Talán csak az fájt, hogy az egyik legszebb hidat, a Bank nevűt is felújítják, és a város jelképeinek számító oroszlánok helyén csak két hatalmas kartondoboz fogadott. Egy gondolat végig nem hagyott nyugodni, ha 2003-ra a teljes várost felújították, vajon 15 év elteltével miért kell az építkezéseket újrakezdeni?

Négy csodálatos napot töltöttünk Észak Velencéjében, hogy aztán az orosz szupervonattal, a Szapszannal Moszkva felé vegyük az irányt, de az már egy következő történet…

Hasznos információk

Beutazás: Csak érvényes vízummal lehetséges (előfeltétele az Oroszországra is kiterjedő utasbiztosítás), a mi vízumunkat az 1000 Út intézte. A Wizz Air néha nagyon kedvező áron kínál jegyet, érdemes jó előre lecsapni rá.

Közlekedés: Egész Oroszországban rendkívül olcsó a tömegközlekedés, beleértve a pétervári reptéri buszt is. Péterváron elektronikus jegyrendszert vezettek be, egy jegy 40 rubel. A metróállomáson vásárolt újratölthető kártyánk a buszokon nem működött, így trolin és buszon mindig a jegykezelőtől vettünk jegyet. A taxi drága, az Uber sokkal megfizethetőbb (orosz SIM-kártya most már külföldiek számára is elérhető, és nem gond vele a net).

Szállások: Mi a Nyevszkij sugárút közvetlen közelében laktunk (Maribel hotel), a szállásról a legfőbb nevezetességek gyalog elérhetők voltak. Az alsóbb kategóriás szállások olcsók, ugyan a reggeli pocsék volt, mégsem panaszkodom a szálláshelyre. Egy bérház három emelete volt a szálloda, alapvetően kényelmes, jól felszerelt szobákkal. Nem próbáltam, de többeknek bejött az orosz RBNB is.

Étkezés: Amikor tíz éve itt jártam, mindennapos volt az éttermi átverés. Most csak egy grúz étteremben néztek baleknak, de a különbség miatt nem érte meg balhézni. A beülős helyeken a számla általában tartalmazza a szervizdíjat. A városban számtalan kifőzde üzemel (pl. Sztolovaja), ahol korrekt áron, jó minőségben tudunk ebédelni és vacsorázni. A török válságot igencsak megérezte Oroszország is. Egy euróért ottjártunkkor 76 rubelt adtak, és ez az árfolyamesés még tovább folyt. A gyenge nemzeti valutának köszönhetően itthoni árakon vásároltunk, és az éttermek árai is megfizethetők. Egy sör boltban 45-60 rubel, étteremben 120-200, két fő 1200 rubelből meg tud vacsorázni. Egy leves 80 rubelnél kezdődik, egy adag hagyományos derelyeféle, a pelmenyi 150-nél, egy grúz hacsapuri 350-450 rubel, helytől függően. Apropó grúz étterem, a kaukázusi konyha kedvelői imádni fogják a várost, számtalan grúz étterembe lehet betérni az itthoni áraknál jóval kedvezőbben, és az ételek tényleg autentikusak! A legjobb grúz étterem a Chacha, sajnos asztalt kell foglalni a bejutáshoz!

Pénzváltás: Minimális rubelt érdemes csak kivinni, hogy bejussunk a városba. A Fontanka partján több váltó vasárnap is üzemel. Eurót és dollárt egyaránt jól váltanak, a kezelési díj elhanyagolható.

Szöveg és fotó: Posztós János

Forrás